Pécs város női kosárlabdasportja újabb történelmi eseményt vésett be a Magyar kosárlabda nagy történelemkönyvébe. A múlt mérföldkövei: az első vidéki bajnokcsapat, az első 100%-os magyar bajnok, EuroLiga 3. helyezés, sorozatban 7 Magyar Kupa győzelem. 2014-ben: Egy bajnoki döntő. Egy város. Két csapat.

Tartottunk a döntőtől. Ebben az évadban is igazi mumusunk volt a PEAC-Pécs, de ennél sokkal jobban féltünk a pályán kívül eső dolgoktól. De nem volt választásunk. Az élet ismét bebizonyította, hogy Ő a legnagyobb játékos. Az első mérkőzés kezdetére minden vélt és valós sérelem, egymás bosszantása és rágalmazása két éves csúcspontjára ért. A körülmények ismeretében pedig a médiának sem kellett sokáig téma után kutatnia.

A korábbi tapasztalatunk azt mutatta, hogy ha egy mérkőzést jól tudunk elkezdeni, akkor lesz esélyünk a sikerre. Nagyon bíztunk egy jó kezdésben és rémálom lett belőle. 10-0. Hát nem kezdtünk jól. Viszont van még idő, nem dőlhet el ilyen hamar. Lassan elkezdtük mi is a pontgyártást, s bár nem tudtunk közelebb férkőzni, nem hagytuk megtörni magunkat. Félidőben pedig valami történt az öltözőben. Amit már sosem fogunk megtudni, de olyan játékkal rukkoltunk elő, hogy a játékosainkon kívül mindenki csak nézett, aki élt és mozgott a csarnokban. Percek alatt fordult a kocka és a vert helyzetből nyerő helyzetbe tornáztuk magunkat. A nagy játék azonban visszaütött a mérkőzés végére és drámai harcban hosszabbításban maradtunk alul.

Ismét egy mérkőzés, amelyet hagytunk kicsúszni a kezünk közül. A párharc második felvonására az volt a kérdés, nyerhet-e a PINKK? Át tudjuk-e törni a falat, amely a bajnoki címtől elválaszt minket. A falat, amelyet a PEAC-Pécs jelképezett. A költői kérdésünk, hogy a sorozatterhelés következtében eljön-e a holtpont a PEAC játékában? A kérdés megválaszolása helyett a pályára egy még elszántabb PINKK és megalkuvást nem ismerő szurkolók sorakoztak fel a feldobásra.

Folyt. köv.

Életem a kosárlabda. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz idő, amikor nem tudok ott lenni minden hazain. Nem tudom, hány ezer kilométert tettem meg, átutazva fél Európát keresztbe-hosszába, sportsállal a nyakamban. Nem azért, mert fázós vagyok. Hanem mert egy szurkolónak, a kedvenc csapata sálja olyan, mint a szent Grál. Büszkén hirdeti, igen, Én is közéjük tartozom. A sálamat már megbámulták Burges-ban, Prágában, Brnoban, Trutnow-ban. Irigykedtek rá Messina-ban és Vrsac-en. Legyintettek rá Krakkóban, Kassán, Rózsahegyen. El akarták kérni Brnoban és Velencében. De széles kis hazánkban sincs túl sok csarnok, ahol A csoportos csapat játszik, és nem jártam még.

Aztán amikor az ember legkevésbé várná, lecsap a mennydörgős ménkű. Sajnos betegségem folytán, megrövidítettek egy fél lábbal, és jó néhány élménnyel. Januárban még nem sejtettem, hogy nemsokára nem Kassára, hanem még Komlóra sem fogok tudni lejutni. A kórteremben csak néztek, mikor minden nap kisebb-nagyobb csoportok érkeztek meglátogatni. Elmondjam milyen érzés, mikor az ajtóban feltűnik Ni Ko és Ruji? Fontos embernek éreztem magam. Olyannak, aki számít. Az orvosom mosolyogva kérdezte, na mi újság a csapattal? Ohó mondom, fél lábbal már a döntőben vagyunk-mutattam a csonkra. És alig két hónap múlva csakugyan odaértünk.

Már a Miskolc ellen a döntőbe jutás is bravúros volt, mert az éllovast a pályaelőnyét elvéve, oda-vissza verve búcsúztattuk. Pedig az idén, egy igazán erős csapat állt össze jó kerettel és edzővel Diósgyőrben. Ülni a számítógép előtt, és közben, mint egy zombie bámulni a monitort, na ez nem az én világom. Figyelni a stat lapot, és várni a frissítéseket. És igen, ott vagyunk a döntőben! Bárki azt mondja szezonkezdéskor, hogy a csapat a végén az ezüstért játszhat, azonnal belementem volna. De mi már az aranyra pihentünk rá. Mert akkor már érezni lehetett, hogy a PINKK Pécsi 424 valóban olyan erős, mint egy bivaly. A másik ágon még gyűrte egymást a Sopron, és a városi riválisunk. És amikor a párharcból a PEAC került ki győztesen, már tudni lehetett, igazán pikáns kis döntőnek nézünk elébe. Minden meccset közvetít a TV. Ez már mégis csak mozgókép, és nem egy táblázatba rendezett információ sor.

PEAC vs PINKK. Túl sok újat már nem lehet elmondani, hiszen mindkét csapat alaposan megerősödött szezon közben. Mindkettő ügyesen olvassa a másik játékát, és úgy összeállt, mint a feles borsó főzelék. Nem találni rajta rést. Az első meccs előre vetítette, itt kérem kőkemény csata lesz. Iszonyú küzdelem, és izgalom. Hosszabbítás után szoros vereség. A lefújás után, csak meredtem a képernyőre. Sajnáltam, mert közel voltunk a győzelemhez, de tudtuk, hogy Komlón két nap múlva izzani fog a csarnok. Televízióban nézni egy meccset, kicsit olyan, mint a cukrászda kirakata előtt állva, bámulni befelé. Következett két sima meccs és 2:1 oda. Nem sokat adtam volna érte, hogy a helyszínen látni fogom az imádott csapatomat. ill. ellenkezőleg, szinte mindent odaadtam volna érte. Nem tudom van-e isteni gondviselés, de imáim meghallgattattak. Néhány lelkes barátom, szurkolótársam, egyeztetett, szervezkedett, fuvarozott. És mire kettőt szólhattam volna, már a komlói bevezetőn közeledtünk a csarnokhoz. Fontos pillanat, az azonnal látszott, mert Parkolót találni a csarnok közelében, szinte reménytelen vállalkozás volt. Mikor odaértünk, már két perce ment a mérkőzés. Amíg egyik ámulatból a másikba estem, felcipeltek kerekes székestől a lépcsőn, és már gurultunk is befelé az öltöző folyosón át a játékos kijáró felé. A folyosón már hallani lehetett a tomboló szurkolókat. Olyan hangulat volt a csarnokban, hogy beleborzongtam, miközben potyogtak a könnyeim. Azt hiszem ez volt életem egyik legtökéletesebb estéje. Oda állhattunk, ahova csak akartunk. A biztonsági emberek segítettek, a barátaim pedig úgy üdvözöltek, mintha egy rég nem látott családtag tért volna haza egy hosszú útról. Csodálatos játékkal nyert a csapat, és a végén összeborulva megkoronázták számomra az estét. „CSAK MIATTAD LACI! „-kiáltották. Tudtam készíttetni néhány közös képet is kedvenc játékosaimmal. 2:2 és ha aznap este meg kellett volna halnom, azt sem bánom.

Négy meccs után egyenlő, és mi győzni megyünk Pécsre. Esős pénteki nap volt, de egy kis eső aznap senkit nem tarthatott otthon. A Lauber zsúfolásig megtelt. A küzdőtérről felnézve a lelátóra, a régi nagy meccsek hangulatát idézte. PINKK-be borult a lelátó, és igazán felemelő érzés volt látni, hogy mennyien szeretik ezt a csapatot. A meccs alatt több volt a küzdelem, és az izgalom, mint a pont. Hol egyik vezetett, hol a másik. Óriási hangzavar, és ismét jó volt szurkolónak lenni a Lauberben. Teltek a percek, és igazolódni látszott oly sokak álma. Bajnok lehet a 424. Vezetünk és rohamosan közeleg a meccs vége. Alig várjuk, miközben zokog is a szívünk, mert egy csodálatos játékos pályafutás most ér véget, és kezdődik el egy másik szálon. Iványi Dalma skandálja a PINKK-es ezerfejű. Virág és csokieső a győző tiszteletére. Levágott háló és pezsgő, arany a nyakakban, és a szívekben. Ünnepelni kellene, és ünnepel a csarnok, de Ruji és Györgyusz már a reklám paravánt, és az asztalokat bontja, hogy betoljon a csapathoz a pályára. Boldog vagyok és sosem tudom meghálálni, mert még itt visszhangzik a szívemben BAJNOK CSAPAT, BAJNOK CSAPAT! ..........és ott voltam!

A sporttörténelem során először vágott neki a miskolci csapat az első helyről a rájátszásnak, ez a tény pedig elég volt arra, hogy újra szép számú közönség gyűljön össze az elődöntő első mérkőzésére. Maroknyi szurkolónk utazott el Miskolcra, de ennél lényegesen többen voltak, akik az online közvetítést szurkolták végig. Az első félidőben bár próbáltunk lépést tartani, mégis jelentős, kilenc pontos hátrányba kerültünk. Izzott a csarnok, s nekünk ebben a közegben talpra kellett állni.

...és talpra álltunk. Mi lehet a titok, ami fordulatot okozott? Vajon a csapat és szurkolói hite és őrülete? A mindenáron győzni akarás? Lehet otthon négy fal között teljes harci díszben szurkolni egy eredményjelző előtt? Emlékszel? Te is ezt tetted. S mindez eljutott egy távoli pályára. Mert a sikert közösen akartuk. Tiszta szívből. Dalma pedig ismét csodát tesz a pályán és a triplája megpecsételi a DVTK sorsát, a PINKK pedig behúzza az első meccset (62-53).

Az őrület fokozódott, hiszen két nap múlva már hazai pályán fogadtuk a Diósgyőrt. A másik ágon eközben a Sopron egy kiütéses győzelemmel érkezett Pécsre, a papírforma pedig a címvédő sikerét vetítette előre. Komlón kiváló hangulat és telt ház várta a csapatokat. Tudtuk, hogy nincs javítási lehetőség, hiába lenne esetleg egy harmadik mérkőzés. Ezt párharcot most kell eldönteni. A közönség pedig bénítólag hatott… a csapatunkra. A vendégek - mit sem törődve a külvilággal – ontották a pontokat és egyszerűen nem hittük el, hogy már 12 pont a hátrányunk a 10. percben. Mégis szurkolunk teli-torokból. De ez még nem elég. Emeljük a hangerőt, a pályán pedig Amber Holt brillírozik. Ki tudja mennyit bírtak a falak, de a 15-0-s rohanás közben biztos, hogy tértágító hatása volt a PINKK tábornak. Félidőben már orrhosszal előrébb jártunk és mivel lendületünk a folytatásban is megmaradt, nem volt kérdéses hogy a PINKK egy határozott dobbantós lépéssel lépi át a döntőbe vezető kapu küszöbét (70-54).

A lefújás pillanatában karneváli hangulat uralkodott a komlói Sportközpontban és lélekben már a Sopron ellen készültünk. A PEAC azonban óriási csatában Pécsen egyenlített, majd bravúros győzelemmel búcsúztatta a címvédőt. Ezzel létrejött a bajnoki döntőnek az a párosítása, amire év elején senki nem gondolt és amire az elődöntők után senki sem szeretett gondolni...

Folyt. köv.

Most, hogy a szezon befejeződött, szeretnék szívből jövő köszönetet mondani szurkolóinknak azért a feltétel nélküli támogatásért, amit csapatunk minden tagja kapott az idény során. Kialakult egy jellegzetes PINKK tulajdonság, amely egyesíti a PINKK tábort. Harc, szenvedély, és energia. Ez a hármas pillér, amelyet együtt építettünk, identitásunk szimbólumává vált. Az idény során sokszor megfeledkeztünk róluk, de szurkolóink segítségével feljavultunk, ahogy közeledett a szezon befejezése. Ti, a szurkolóink mindig képviseltétek ezt a hármas egységet, és így ezek a jelszavak mindig ott lobogtak harci zászlónkon. Nincs még egy olyan szurkolótábor Magyarországon, mint Ti. Nincs elég szó megköszönni azt a támogatást, amit Tőletek kaptunk. A segítségetek nélkül lehetetlen lett volna elérni mindazt, amit megvalósítottunk. Szeretném még egyszer megköszönni azt az energiát, lelkesedést és intenzitást, amit minden örömujjongással, tapsviharral és ugrálással közvetítettetek. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Szeretnék köszönetet mondani minden egyes játékosoknak is, aki bármilyen módon hozzájárult a bajnokság megnyeréséhez. Köszönöm Janka Mincikovának, Aulani Sinclairnek, Tijana Ajdukovicnak és Lengyel Dalmának, azoknak a játékosoknak, akik velünk kezdték a szezont, de különböző személyes okok miatt a távozás mellett döntöttek. És nagy-nagy köszönet illeti Daph Kennedyt, Katona Szidit, Amber Holtot, Adamecz Lillát, Luci Pascuat, Louella Tomlinsont, Őri Györgyit, Győri Dórit és Kucsora Rekát a csapatért végzett munkájukért és az erőfeszítéseikért. Szeretném külön kiemelni azt az öt magyar játékost, akik az elmúlt két szezont végigdolgozták velem. Velük egy bronz és egy aranyérmet nyertünk. Szívből jövő külön köszönet Ruják Nórának, Erős Fruzsinak, Kováts Nórának, Sarok Nikinek és Iványi Dalmának. És a legjobbakat mindenkinek! Mi vagyunk a legnagyobbak! Hajrá PINKK!!!! És remélem, hamarosan újra találkozunk.

A bajnokság középszakaszát az elvárásoknak megfelelően vereség nélkül teljesítettük. Meglepetésre azonban a PEAC-Pécs két vereséget is elkönyvelhetett ebben a szakaszban, így a friss kupagyőztes helyett a DVTK örülhetett a rájátszás legjobb rajtpozíciójának.

A bajnoki sorrend alapján elkészült a rájátszás menetrendje, ahol a bajnoki döntőhöz vezető út első állomásán a Győr, a második állomásán pedig DVTK csapata várt minket. A győri együttes gyengüléséről szóló hírekkel kapcsolatban az éberségünket kellett megőriznünk. Számos példát ismerünk arra, hogy nehéz helyzetben egy csapat lényegesen jobb teljesítményre is képes. Az első mérkőzést pedig ennek megfelelően komolyan vettük. A harmadik negyed derekára közel 20 ponttal vezetett a PINKK, az ezt követő taktikailag pihentető szakaszban azonban pillanatok alatt visszaérkezett a Győr a mérkőzésbe. A felzárkózás viszont felemésztette a vendégcsapat erejét és az utolsó negyed jó játékával végül nagyarányú győzelmet arattunk (78-52).

A párharc második felvonására már úgy készültünk, hogy nekünk is két győzelemmel kell továbbjutnunk a negyeddöntőből, mert az idei rájátszásban öt azonos képességű csapat indult a bajnoki címért, s ebből hárman könnyed mérkőzéseken át juthattak be az elődöntőbe. A győri találkozón magabiztos játékkal és a jó rotációnak köszönhetően energia- megtakarítással szállítottuk a győzelmet és léptünk be legjobb négy közé (61-44).

Újra elődöntőben vagyunk, de idén nem lehet ez a végállomás. Mi már tudtuk azt, ami nem volt hivatalos. Iványi Dalmának ez az utolsó szezonja. Döntőt akarunk játszani. Döntőt KELL játszani.

Folyt. köv.

Jó érzés visszagondolni a döntőre. Jó érzés kimondani, hogy magyar bajnok a PINKK Pécsi 424. Jó érzés tudni, hogy mindez már sporttörténelem.

A bajnoki szezonban igazi hullámvasúton utaztunk. A Sopronban aratott 1 pontos sikerről úgy gondoltuk, hogy megadja az alaphangot az évadra. Néhány héttel később pedig már azt számolgattuk, hogy vajon melyik mérkőzésen tudunk nyerni. A szurkolók megüzenték a Csapatnak, hogy haragszanak. Elsősorban nem Rájuk, hanem Értük. Újra meg kellett tanulnunk járni.

A szezon derekán átalakult csapatunk. S a csapat által mutatott játék elkezdte a fejlődés jeleit mutatni. A Közép-európai Ligában végül a 6. helyen végeztünk, azonban a sorozat vége felé közeledve egyre inkább éreztük, hogy ebben a formájában a Ligának nem sok sportértéke van. Elsősorban azért, mert a szlovák és magyar bajnokság szempontjából, a nemzetközi mérkőzéseknek nem volt valódi tétje. Ez pedig végül rányomta a bélyegét a sorozatra. Az Európa Kupa szereplésünk egyértelműen csalódás volt. A Közép-európai Ligával tarkított menetrend csapatunk számára túl soknak bizonyult. Az energiánk ehhez a meneteléshez kevés volt.

A magyar bajnoki középszakasz már a megújult csapat összecsiszolása jegyében telt. A honi pontvadászatra a 4. helyen fordultunk, s egyértelmű feladat volt, hogy 10/10-es mutatót kell ebben a szakaszban elérnünk. Az alsóházból érkező Győr elleni mérkőzések kulcsfontosságúak voltak a folytatás szempontjából, hiszen előre borítékolható volt, hogy a Győrrel fogjuk kezdeni a bajnoki rájátszást. A Győrben aratott néhány pontos siker már jelezte, hogy jó úton járunk. S akkor jött a kupadöntő...

A győri siker kapcsán magabiztosan és bizakodva tekintettünk az előttünk álló kupahétvégére. Nagyon készültünk és nagyon szerettünk volna nyerni. Mindannyian. Nem sikerült. Ez pedig nagyon fájó pontja volt a szezonunknak. Minden lehetőség adott volt és nem tudtunk élni vele. Nyakunkon volt a rájátszás és egy vereség sosem jön jókor, de a kupakudarc még erősebbé tette azt az érzést, amit úgy hívunk: Csakazértis!

Folyt. köv.

PEAC Pécs - PINKK Pécsi 424 42-54 (18-11, 5-14, 9-9, 10-20)

Pécs, V.: Vígh, Földházi, Papp

PEAC: Raksányi 4, REID 19, Jovanovic 1, Nagy-Bujdosó 9/3, Bishop 4 Csere: Kublina 4, Fürész, Orozovic 1, Pap, Nagy Vezetőedző: Zseljko Dokic

PINKK: Iványi 8/6, Kennedy 15/3, Holt 13/3, Őri, Tomlinson 7 Csere: Pascua 7, Sarok 2, Kováts, Ruják 2, Katona Vezetőedző: Roberto Hernández

A három győzelemig tartó párharc végeredménye 2-3 A PINKK Pécsi 424 javára

Mezőny dobószázalék: 18/52 35% ill. 20/55 36%

3-pontos dobószázalék: 1/19 5% ill. 4/19 29%

Büntető dobószázalék: 5/10 50% ill. 10/13 77%

Lepattanó: 37 (Jovanovic, Reid, Bishop 6) ill. 32 (Pascua, Holt 7)

Gólpassz: 6 (Nagy-Bujdosó 2) ill. 10 (Holt 4)

Szerzett labda: 10 ill. 10

Eladott labda: 21 ill. 15

Fault: 20 ill. 17

PINKK Pécsi 424 - PEAC Pécs 52-38 (13-7, 16-6, 11-7, 12-18)

Komló, V.: Pálla, Cziffra, Hegedűs

PINKK: Kennedy 10/6, Holt, Sarok 2, Őri, Tomlinson 6. Csere: Pascua 5, Iványi 9, Győri 5, Ruják 5/3, Kováts N. 10/3, Katona Vezetőedző: Roberto Hernández

PEAC: Reid 5/3, Raksányi 4, Jovanovics 1, Nagy-Bujdosó 5, Bishop 9 Csere: Fűrész 3/3, Kublina 3, Orozovics 2, Nagy D. 4, Pap, Szűcs 2, Raus Vezetőedző: Zseljko Dokic

A három győzelemig tartó párharc állása 2-2

Mezőny dobószázalék: 19/56 34% ill. 11/51 22%

3-pontos dobószázalék: 4/19 21% ill. 2/14 14%

Büntető dobószázalék: 10/14 71% ill. 14/20 70%

Lepattanó: 41 (Pascua 7) ill. 38 (Nagy-Bujdosó, Bishop 6)

Gólpassz: 12 (Iványi, Ruják, Pascua 3) ill. 11 (Reid 5)

Szerzett labda: 14 ill. 6

Eladott labda: 16 ill. 21

Fault: 22 ill. 18

PEAC Pécs - PINKK Pécsi 424 80-69 (27-12, 10-18, 17-15, 26-24)

Pécs, V.: Cziffra, Papp, Frányó

PEAC: Raksányi 14/6, Reid 19, Jovanovic 12, Nagy-Bujdosó 6, Bishop 19/3 Csere: Fűrész 6/3, Kublina 4, Pap, Orozovics, Nagy Vezetőedző: Zseljko Dokic

PINKK: Kennedy 11/3, Sarok 5/3, Holt 12, Őri 2, Tomlinson 11 Csere: Iványi 6, Ruják 4, Pascua 18, Győri, Kováts Vezetőedző: Roberto Hernández

A három győzelemig tartó párharc állása 2-1 A PEAC javára

Mezőny dobószázalék: 30/51 59% ill. 26/59 44%

3-pontos dobószázalék: 4/15 27% ill. 2/15 13%

Büntető dobószázalék: 16/21 76% ill. 15/16 94%

Lepattanó: 33 (Bishop 10) ill. 22 (Pascua 7)

Gólpassz: 15 (Reid 4) ill. 11 (Holt 4)

Szerzett labda: 8 ill. 11

Eladott labda: 21 ill. 11

Fault: 21 ill. 27

Ma este folytatódik a párharc a bajnoki aranyért. Az első mérkőzésen emlékezetes csatában, hosszabbításban győzött a PEAC, míg a komlói mérkőzésen magabiztos PINKK siker született. Ezek az eredmények azonban a mai estéhez csak egy módon kapcsolódnak. Mindkét csapat egy győzelmet szerzett a döntőben.

Éppen ezért újra tiszta fejjel és nagy harci kedvvel kell pályára lépni lányainknak. Csak akkor lehet esélyünk, ha az első pillanattól az utolsóig koncentrálunk. Szurkolóinknak és szimpatizánsainknak pedig együtt kell élniük a játékkal. Ha pedig együtt lélegzünk és együtt dobban a szívünk, biztosak lehetünk benne, hogy büszkén távozhatunk a színpadról.

Tartsatok Velünk és szurkoljunk együtt a PINKK sikeréért!

HAJRÁ VASÚT, HAJRÁ PINKK!

PINKK Pécsi 424 - PEAC Pécs 72-54 (21-20, 19-12, 19-8, 13-14)

Komló, V.: Vígh, Papp, Ádám

PINKK: Kennedy 20/3, Sarok 8, Holt 9, Őri 5/3, Tomlinson 13 Csere: Iványi 12/6, Győri 2, Ruják 2, Pascua, Kováts 1, Katona, Adamecz Vezetőedző: Roberto Hernández

PEAC: Fűrész 6/6, Jovanovic 6, Raksányi 4, Nagy-Bujdosó 14, Bishop 5 Csere: Reid 5, Orozovic 2, Kublina 4, Nagy 2, Szűcs, Kis, Pap Vezetőedző: Zseljko Dokic

A három győzelemig tartó párharc állása 1-1

Mezőny dobószázalék: 25/52 48% ill. 19/52 37%

3-pontos dobószázalék: 4/14 29% ill. 2/17 12%

Büntető dobószázalék: 18/26 70% ill. 14/26 54%

Lepattanó: 33 (Tomlinson 10) ill. 31 (Orozovic 7)

Gólpassz: 13 (Őri, Kennedy 3) ill. 6 (Nagy, Fűrész, Jovanovic, Reid, Nagy-Bujdosó, Bishop 1)

Szerzett labda: 10 ill. 12

Eladott labda: 17 ill. 21

Fault: 26 ill. 28