Tabellák
Kiemelt támogatóink

Támogatóink
Jegyek, bérletek
Facebook
Elérhetőségek
Hírek

A pécsi pálya
/Már egy hete csak az aranyra gondolok mindíg, meg-megállva - 8. rész/

2014. 06. 02.

Mi kell ahhoz, hogy Pécsen nyerjünk? Mit csináljunk másképp? Számtalan kérdés merült fel, melyekre válaszokat kerestünk. Bármit megadtunk volna, ha tudjuk közelebb visz a célunkhoz. Éppen ezért nem akartuk, hogy a szurkolótábor magja a csarnok sarkába szoruljon. Mást akartunk. Győzni akartunk. Mégis hiába próbálkoztunk, a mérkőzés előtt sarokba szorítottak minket. Régi és új ismerősök köszöntötték egymást a lelátón és álltak össze egy nagy rózsaszín tömbbé. A bemelegítés alatt a pécsi pálya közepén felragyogott egy aranycsillag és szinte az egész Lauber halkan sisteregni kezdett..
Pécsi csapat még sosem volt ennyire idegenben otthon.
Pécsi csapat még sosem volt ennyire otthon idegenben.
A feldobás után a labda Dalmához kerül és másodpercek múlva egy assziszt után már a PEAC gyűrűjében a labda. Egy szép védekezés után Kennedy egy-egyezik és már 0-4. Felállva tombol az északi lelátó. A vendégszektor kitört a sarokból. Ki emlékszik már rá, hogy nem mindig a „B” közép alakítja a csarnok hangulatát? A PINKK tábornak ezen az estén legalább öt magja hallatszik. Tovább nem számolgatunk, mert a döntő zajlik a pályán. Egyenlít és araszol a PEAC előre Reid vezérletével. Minden labdáért meg kell küzdeni. A faulthatár alig érezhető és olykor hiányzik is. Időt kérünk. Még két büntető hazai oldalon és mínusz héttel hozzuk az első negyedet.
Magunkhoz képest nem kezdtünk rosszul. Most sem pihenhetünk. Nincs több egyenlítési lehetőség, nincs több meccs. Ezt a bajnokságot most kell megnyerni. Fogy az erő mindkét oldalon és a korábbi biztos figurák rendre kimaradnak. Holt és Kennedy vezérletével zárkózunk fel két pontra, amikor először megfagy az eredmény. Faultok itt, faultok ott. Ziccer itt, ziccer ott. Kosár nincs, se itt, se ott. Néha a legegyszerűbb megoldás visz előre. Pascua lép be a palánk alá és óriási labdával egyenlít. Őrület a köbön. Meccsben vagyunk. Ruják könnyed tempójával pedig újra vezetünk. Zúg a HAJRÁ PINKK a Lauberben. Úgy, ahogy még eddig soha. Louella 2+1-es akciójával már ablakot repesztünk. A félidőre büntetőkkel válaszol a PEAC, de így is orrhosszal előrébb tartunk.
Akut folyadékhiány. Mindenki fáradt. A szurkolók most igazán átérzik, hogy mit jelent a sorozatterhelés. Mégis erőt és hitet kell adni a lányoknak. Együtt sikerülhet, együtt sikerülnie kell. Végigtekintünk a pinkbe borult lelátórészen és mindenkin látszik az elszántság. Ha rajtunk múlik, befújjuk a labdát a gyűrűbe...
Kennedy szép kosarával folytatjuk a pontgyártást, amelyre Nagy-Bujdosó lélekölő triplával válaszol. Nem szeretjük az ilyeneket. Elég volt ennyi, nem kérünk többet. Tomlinson újra ziccerben hibázik és a visszatámadásból könnyű kosarat kapunk. Minimális előnyben a PEAC és a mérleg az egyenlő környékén billeg. Minden kosárnak lelke van. Dalma triplája pedig szívből érkezik és csont nélkül zuhan a PEAC kosarába. Egy kosár, ami sokkal többet ér három pontnál. Nagy-Bujdosó kontrázik azonnal, de még vezetünk. Igazán földöntúli paradox helyzet áll elő. Izzik a csarnok, az eredményjelző pedig újra megfagy. Öt hosszú játékpercen át nem születik pont. Öt hosszú perc, ami alatt a közönség éveket öregszik. Több száz mérkőzéssel a lábunkban és a torkunkban tudjuk, hogy ez a holtpont lehet a mérkőzés kulcsa. De vajon meg tudjuk-e fogni az aranykapu kulcsát? Már csak alig több mint egy perc van hátra a negyedből, amikor Kennedy elvállal egy hármast, a labda azonban épphogy gyűrűt fog és lecsorog… Daphne azonban berobban a saját labdáért és úgy szedi össze a labdát, hogy az már a földről jön vissza a kulccsal együtt. Egy laza ziccer dobás és mi törjük meg a jeget. Megszereztük a kulcsot.
Tíz perc, hogy idén először és utoljára legyőzzük a PEAC-ot Pécsen. Az utolsó szünetben már pokoli hangulat uralkodik a lelátón. S mint tudjuk a pokol színe pink, ha tejüvegen át nézzük. Meddig fokozható a hangerő? Kezünkbe vettük a mérkőzés irányítását, már uraljuk a pályát. Iványi Dalma második triplája atomvillanásként ég a vendéglátók retinájába, a fülsiketítő hanghatásról pedig az ezerfejű gondoskodik. Hét mesebeli pontra távolodunk és még hét perc van vissza. Nagy távolság, nagy idő. Reid pedig viszi a hátán a PEAC csapatát. Szinte egyedül küzd az elemek ellen, s ezt a felzárkózási kísérletet Amber Holt triplája zúzza porrá. Az idő nekünk dolgozik. Az óra velünk van. Erre az estére hozzánk öltözött. Fekete alapon piros színnel számlál. Gondos tanár módjára tanítjuk, hogyan kell járni. Eközben Amber újra beköszön és a csata eldőlni látszik. Időkérés a hazai oldalon. Koncentráció a másikon. Dobjuk el az összes ajándéktálcát, adtunk már elég sikerélményt másoknak.
Kennedy egészpályás szólója nyolc pontra nyújtja a távolságot. Még három perc. Közel a siker, de az első meccsen is innen buktunk el. Hiába érezzük, hogy meglesz, nem hihetjük el. Peregnek a másodpercek és kosárcsend honol. A csendéletet csak a zajos PINKK tábor töri meg, minden kivédekezett támadásnál egyre hangosabban. Kennedy két büntetőjével elérjük a bűvös tíz pontot, amit 85 másodpercig kell őriznünk. A hangulattal óriási nyomást helyez a PEAC vállára a PINKK sereg és talán az utolsó utáni esélyt véti el Fűrész Dia egy lépéshibával. Az utolsó perc már az ünneplésé. Dalma és Holt büntetői jelentik az utolsó pontokat. Az utolsó mozzanat pedig egy láb közötti labdaátvétel, amellyel Dali búcsúzik a pécsi pályától.
A pécsi pályától, melyen oly sok szép pillanatot köszönhettünk neki. A pécsi pályától, melyet az ő búcsújára rózsák lepnek el. A pécsi pályától, melynek igazi aranycsillaga lett.
A PINKK Pécsi 424 a honi kosárlabda sport történetében az első aranyérmét szerezte. A krónikások feljegyzéseit olvasgatva pedig csak egy dolog motoszkál bennem:
Már egy hónapja csak az aranyra gondolok, mindíg meg-megállva...