![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-Bajnok.jpg)
Figyelem, fegyelem
/Már egy hete csak az aranyra gondolok mindíg, meg-megállva - 7. rész/
2014. 05. 30.
Mindig különös hangulata van egy bajnoki döntő negyedik
mérkőzésének. Ilyenkor ugyanis már a helyszínre hozzák az érmeket, mert akár bajnokavatás is lehet. A felkészülés nem volt
problémamentes, mert csapatunk figyelmeztetést kapott a szövetségtől. Sok dolog bántotta az igazságérzetünket, de megérett a
pillanat arra, hogy kizárjuk magunkból a játékvezetők folyamatos értékelését.
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-1.jpg)
A feldobásra már vibrált a levegő a komlói csarnokban, azonban a telt házra néhány percet még várni kellett. Lacinak
nem sikerült a kisebb bravúr, hogy a feldobásnál ott legyen velünk. A nagy bravúr és álom azonban teljesült, mert Laci odaért a
pálya szélére és ha már ott volt, hát beleadott apait-anyait. Jelenlétével és hangjával teljessé vált a PINKK tábor. Egyszerűen
ezen a meccsen nem veszthetünk. Nem engedhetjük, hogy hazai pályán vérezzünk el.
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-2.jpg)
Idegesen kezdünk. Idegesen kezdenek. Kísérletezünk. Kísérleteznek. Az első öt percben ezúttal nem húz el egyik csapat
sem. Az állás döntetlen. 0-0. Iványi Dalma töri meg a jeget és végre pontok is esnek. Nagyobb öröm, hogy ezek PINKK pontok. Zsinórban
hat pont, tombol a lelátó. Nem lennék most vendégjátékos a pályán. Időkérést követően összeszedi magát a PEAC és fordít. Nem ígérte
senki, hogy könnyű lesz. Kínosan ügyelünk, hogy egy ítéletet se kommentáljunk. Kennedy negyedzáró triplája pedig újra hat pontos előnyt
eredményez.
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-3.jpg)
Meleg lesz. Meleg van. Tombolunk? Tombolunk! Folytatjuk a harcot az egyenlítésért. A PEAC láthatóan szenved a pályán,
csapatunk pedig lélekromboló nehéztüzérséggel támad. Potyognak a PINKK triplák, melyek hangulatbombaként robbannak a csarnokban, a
nyomasztó légkör pedig padlón tartja a vendégeket. Mennyit hozhat a konyhára egy lelkes és hangos szurkolótábor? Olykor nagyon is
sokat. Mire elhangzik a félidőt záró sípszó már tizenhat ponttal vezetünk.
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-4.jpg)
Megnyertük? Megnyerjük. Szabad-e elhinni a félidőben, hogy már megvan a siker? Sohasem. A labda kerek és pattog.
Egy ellentétes félidő és vége mindennek. A játék képe azonban nem változik. Nagyon kevés a pont a mérkőzésen és szinte minden kosár
aranyat ér. Dalma azonban egy akció után rosszul érkezik a földre és megsérül. Nem lehet így vége! A csapat nem törik meg és Dalma
még a negyed végén visszatér a pályára. Közte húsz és a PEAC összes pontja szintén húsz. A körülményekhez képest belehúsztunk. Ugye
már nem lehet baj az utolsó tíz percre?
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-5.jpg)
PINKK. PEAC. Öröm. Üröm. Néhány perc alatt az utolsó utáni felzárkózási rohamot is visszaverjük. 23 pontra távolodunk
el, s ezzel eldől a mérkőzés. A rend kedvéért nem ússzuk meg technikai fault nélkül, de ezen az estén már tudatosan nem reklamáltunk.
Semmiért. Legyen úgy, ahogy a játékvezetők érzik. A végjáték a cserejátékosoké és gondolatban már mindenki a Lauberben jár. A vége
52-38, de ez már csak a statisztikusoknak fontos.
![](news/images/thumbs/2014-05-30-001-6.jpg)
Megyünk Pécsre. Egyszer győznünk kell ott is! Most az egyszer, még utoljára megpróbálhatjuk. Dalma a Lauberben
játszhatja pályafutása utolsó mérkőzését. A csarnokban, amelyhez megannyi szép emlék és eredmény köti. Mi pedig garantáltan
emlékezetessé tesszük az utolsó meccset...
Folyt. köv.