Tabellák
Kiemelt támogatóink

Támogatóink
Jegyek, bérletek
Facebook
Elérhetőségek
Hírek

Figyelem, fegyelem
/Már egy hete csak az aranyra gondolok mindíg, meg-megállva - 7. rész/

2014. 05. 30.

Mindig különös hangulata van egy bajnoki döntő negyedik mérkőzésének. Ilyenkor ugyanis már a helyszínre hozzák az érmeket, mert akár bajnokavatás is lehet. A felkészülés nem volt problémamentes, mert csapatunk figyelmeztetést kapott a szövetségtől. Sok dolog bántotta az igazságérzetünket, de megérett a pillanat arra, hogy kizárjuk magunkból a játékvezetők folyamatos értékelését.
A feldobásra már vibrált a levegő a komlói csarnokban, azonban a telt házra néhány percet még várni kellett. Lacinak nem sikerült a kisebb bravúr, hogy a feldobásnál ott legyen velünk. A nagy bravúr és álom azonban teljesült, mert Laci odaért a pálya szélére és ha már ott volt, hát beleadott apait-anyait. Jelenlétével és hangjával teljessé vált a PINKK tábor. Egyszerűen ezen a meccsen nem veszthetünk. Nem engedhetjük, hogy hazai pályán vérezzünk el.
Idegesen kezdünk. Idegesen kezdenek. Kísérletezünk. Kísérleteznek. Az első öt percben ezúttal nem húz el egyik csapat sem. Az állás döntetlen. 0-0. Iványi Dalma töri meg a jeget és végre pontok is esnek. Nagyobb öröm, hogy ezek PINKK pontok. Zsinórban hat pont, tombol a lelátó. Nem lennék most vendégjátékos a pályán. Időkérést követően összeszedi magát a PEAC és fordít. Nem ígérte senki, hogy könnyű lesz. Kínosan ügyelünk, hogy egy ítéletet se kommentáljunk. Kennedy negyedzáró triplája pedig újra hat pontos előnyt eredményez.
Meleg lesz. Meleg van. Tombolunk? Tombolunk! Folytatjuk a harcot az egyenlítésért. A PEAC láthatóan szenved a pályán, csapatunk pedig lélekromboló nehéztüzérséggel támad. Potyognak a PINKK triplák, melyek hangulatbombaként robbannak a csarnokban, a nyomasztó légkör pedig padlón tartja a vendégeket. Mennyit hozhat a konyhára egy lelkes és hangos szurkolótábor? Olykor nagyon is sokat. Mire elhangzik a félidőt záró sípszó már tizenhat ponttal vezetünk.
Megnyertük? Megnyerjük. Szabad-e elhinni a félidőben, hogy már megvan a siker? Sohasem. A labda kerek és pattog. Egy ellentétes félidő és vége mindennek. A játék képe azonban nem változik. Nagyon kevés a pont a mérkőzésen és szinte minden kosár aranyat ér. Dalma azonban egy akció után rosszul érkezik a földre és megsérül. Nem lehet így vége! A csapat nem törik meg és Dalma még a negyed végén visszatér a pályára. Közte húsz és a PEAC összes pontja szintén húsz. A körülményekhez képest belehúsztunk. Ugye már nem lehet baj az utolsó tíz percre?
PINKK. PEAC. Öröm. Üröm. Néhány perc alatt az utolsó utáni felzárkózási rohamot is visszaverjük. 23 pontra távolodunk el, s ezzel eldől a mérkőzés. A rend kedvéért nem ússzuk meg technikai fault nélkül, de ezen az estén már tudatosan nem reklamáltunk. Semmiért. Legyen úgy, ahogy a játékvezetők érzik. A végjáték a cserejátékosoké és gondolatban már mindenki a Lauberben jár. A vége 52-38, de ez már csak a statisztikusoknak fontos.
Megyünk Pécsre. Egyszer győznünk kell ott is! Most az egyszer, még utoljára megpróbálhatjuk. Dalma a Lauberben játszhatja pályafutása utolsó mérkőzését. A csarnokban, amelyhez megannyi szép emlék és eredmény köti. Mi pedig garantáltan emlékezetessé tesszük az utolsó meccset...
Folyt. köv.