Tabellák
Kiemelt támogatóink

Támogatóink
Jegyek, bérletek
Facebook
Elérhetőségek
Hírek

Harmadik típusú találkozás
/Már egy hete csak az aranyra gondolok mindíg, meg-megállva - 6. rész/

2014. 05. 27.

Három nap pihenés után még három mérkőzés, merült fel bennünk a kérdés. Mégis - bár szeretjük ezt a sportágat -, inkább rövid úton kívántuk az aranyat. Roberto Hernández képesnek érezte a csapatot arra, hogy még kétszer megverje a PEAC-ot, s a második meccs játékképe adott is erre alapot. Felvettük a PINKK kalapot, szalagot és kesztyűt, beléptünk hát a Lauberbe, s elfoglaltuk helyünk.
Bizakodásunk a feldobást követően hamar szertefoszlott, pedig ezúttal Lucila Pascua tartotta a frontot. Dohogott a Lauber északi része, mert az első negyed végére, nagyon távolra került a győzelem reménye. Kapaszkodni kezdenénk, kéne egy nagy fordulat, a PEAC azonban meghiúsítja minden próbálkozásunkat. A félidőre látótávolságba kerültünk, ez az este azonban más, mint amit előre terveztünk.
Még nincs baj, robbantunk majd a harmadik negyedben, a gyújtózsinórt azonban hiába keressük a parketten. Tartja a távolságot a hazai gárda, mégsem lankad a PINKK buzdítása. Folyamatosan kutatjuk a mérkőzés fonalát, de Pascua mellett nincs segítség, ki húzná a vendégek vonatát. Lepereg az óra, vesztettünk tíz percet, elég lesz-e egy negyed, hogy megnyerjük a meccset?
Izzik még a kazán alatt a szén, fújjuk rá az oxigént. Fellobban a láng, de túl nagy a távolság. Kapaszkodik a Bivaly a lejtős pályán, de közbeszól a síp, eddig és ne tovább. Technikai problémák hátráltatnak minket, mégis négy pontra közelítjük meg a PEAC-Pécset. Látszik már az alagút végén a győzelem fénye, a holtponton mégis a PEAC felé billen a mérleg nyelve. Bónuszként még egy technikai hibát kapunk, a 11 pontos vereség miatt letesszük kalapunk.
A csarnokon kívül és a lelkekben belül egyaránt esett az eső. Vajon egy ilyen mérkőzés után eldől, hogy melyik csapat lesz az első?
Folyt. köv.