Gőzkincs
/Már egy hete csak az aranyra gondolok mindíg, meg-megállva - 5. rész/

A második összecsapás, amelyet lélekben kissé remegve, de elszántan vártunk. Ki ne izgulna a női bajnokság államvizsgáján? A zsűri asztal közepén az ellenőr mindent figyelt. A tételt már ismertük. A leckét többszörösen is megtanultuk. Ideje volt, hogy egyszer végre jól elő is tudjuk adni, amit megtanultunk az elmúlt időszakban.

Bevezetés. A mérkőzést jól kell kezdeni. Fontos, hogy az első perctől kezdve magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést, melynek fontos eleme a pontszerzés. Az első kosarat, pontokat Nekünk kell megszerezni. A jó kezdés hatására a tomboló közönség még nagyobb nyomás alá helyezi az ellenfelet.

Tárgyalás. A PEAC erős csapat. Nem adja meg magát egykönnyen. Néhány perc alatt kibújnak a szorításból és felveszik a küzdelem fonalát. De minden másodperc, amit a hangulat csillapításával és a mérkőzés kiegyenlítésével töltenek, nekünk dolgozik. Küzdeni kell, minden labdáért, pontért. A középszakaszban és a rájátszásban azért dolgoztunk, hogy legyen erőnk minden pillanatban védekezni és támadni. Ennek egyik kulcspontja, hogy nagyarányú vezetés és túlpörgés esetén saját magunk törtük meg a mérkőzéseken a játék lendületét. A szükséges mérkőzések csökkentésével pedig minden megspórolt játékperc kamatostul halmozódik az izmokban.

A vendégek szintén erre törekedtek, azonban ők nem tudtak elég időt nyerni a rájátszásban. A félidőre fáradni látszott a PEAC, nyolc nap alatt a negyedik éles mérkőzésüket játszották. Két 1 pontos siker és egy hosszabbításos diadal volt már a lábakban plusz egy számukra is nehéz első félidő. Nyolc ponttal vezettünk a félidőben, de nem hihettük el, hogy ez már megvan. Túl sokszor égettük már meg magunkat. Nem dőlhettünk hátra. Ez mégis csak a bajnoki döntő.

Aztán rátettünk még egy lapáttal a tűzre. A friss gőz pedig hatalmas lendülettel hajtotta előre a 424-est, amely kíméletlenül robogott át a PEAC-Pécs csapatán és törte át a nyeretlenség falát. Végérvényesen bejelentkeztünk a bajnoki aranyért. Fantasztikus hangulatban végül 72-54 arányban győztünk és egyenlítettük ki a párharc állását.

Befejezés. A leckét felmondtuk, s közben kiderült, maradt még tanulnivalónk. Meg kell tanulnunk a játékvezetőkkel együttműködni. Csak remélhettük, hogy a tananyag utolsó betűjének elsajátítása után csillagos ötöst érdemlünk majd...

Folyt. köv.