![](news/images/thumbs/2014-05-19-001-Laci1.jpg)
Fél lábbal a döntőben
2014. 05. 19.
Életem a kosárlabda. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz idő, amikor nem
tudok ott lenni minden hazain. Nem tudom, hány ezer kilométert tettem meg, átutazva fél Európát keresztbe-hosszába,
sportsállal a nyakamban. Nem azért, mert fázós vagyok. Hanem mert egy szurkolónak, a kedvenc csapata sálja olyan,
mint a szent Grál. Büszkén hirdeti, igen, Én is közéjük tartozom. A sálamat már megbámulták Burges-ban, Prágában,
Brnoban, Trutnow-ban. Irigykedtek rá Messina-ban és Vrsac-en. Legyintettek rá Krakkóban, Kassán, Rózsahegyen. El
akarták kérni Brnoban és Velencében. De széles kis hazánkban sincs túl sok csarnok, ahol A csoportos csapat játszik,
és nem jártam még.
![](news/images/thumbs/2014-05-19-001-Laci2.jpg)
Aztán amikor az ember legkevésbé várná, lecsap a mennydörgős ménkű. Sajnos betegségem folytán,
megrövidítettek egy fél lábbal, és jó néhány élménnyel. Januárban még nem sejtettem, hogy nemsokára nem Kassára,
hanem még Komlóra sem fogok tudni lejutni. A kórteremben csak néztek, mikor minden nap kisebb-nagyobb csoportok érkeztek
meglátogatni. Elmondjam milyen érzés, mikor az ajtóban feltűnik Ni Ko és Ruji? Fontos embernek éreztem magam. Olyannak,
aki számít. Az orvosom mosolyogva kérdezte, na mi újság a csapattal? Ohó mondom, fél lábbal már a döntőben vagyunk-mutattam
a csonkra. És alig két hónap múlva csakugyan odaértünk.
![](news/images/thumbs/2014-05-19-001-Laci3.jpg)
Már a Miskolc ellen a döntőbe jutás is bravúros volt, mert az éllovast a pályaelőnyét elvéve, oda-vissza
verve búcsúztattuk. Pedig az idén, egy igazán erős csapat állt össze jó kerettel és edzővel Diósgyőrben. Ülni a számítógép
előtt, és közben, mint egy zombie bámulni a monitort, na ez nem az én világom. Figyelni a stat lapot, és várni a frissítéseket.
És igen, ott vagyunk a döntőben! Bárki azt mondja szezonkezdéskor, hogy a csapat a végén az ezüstért játszhat, azonnal
belementem volna. De mi már az aranyra pihentünk rá. Mert akkor már érezni lehetett, hogy a PINKK Pécsi 424 valóban olyan
erős, mint egy bivaly. A másik ágon még gyűrte egymást a Sopron, és a városi riválisunk. És amikor a párharcból a PEAC
került ki győztesen, már tudni lehetett, igazán pikáns kis döntőnek nézünk elébe. Minden meccset közvetít a TV. Ez már
mégis csak mozgókép, és nem egy táblázatba rendezett információ sor.
![](news/images/thumbs/2014-05-19-001-Laci4.jpg)
PEAC vs PINKK. Túl sok újat már nem lehet elmondani, hiszen mindkét csapat alaposan megerősödött szezon
közben. Mindkettő ügyesen olvassa a másik játékát, és úgy összeállt, mint a feles borsó főzelék. Nem találni rajta rést. Az
első meccs előre vetítette, itt kérem kőkemény csata lesz. Iszonyú küzdelem, és izgalom. Hosszabbítás után szoros vereség.
A lefújás után, csak meredtem a képernyőre. Sajnáltam, mert közel voltunk a győzelemhez, de tudtuk, hogy Komlón két nap múlva
izzani fog a csarnok. Televízióban nézni egy meccset, kicsit olyan, mint a cukrászda kirakata előtt állva, bámulni befelé.
Következett két sima meccs és 2:1 oda. Nem sokat adtam volna érte, hogy a helyszínen látni fogom az imádott csapatomat. ill.
ellenkezőleg, szinte mindent odaadtam volna érte. Nem tudom van-e isteni gondviselés, de imáim meghallgattattak. Néhány lelkes
barátom, szurkolótársam, egyeztetett, szervezkedett, fuvarozott. És mire kettőt szólhattam volna, már a komlói bevezetőn
közeledtünk a csarnokhoz. Fontos pillanat, az azonnal látszott, mert Parkolót találni a csarnok közelében, szinte reménytelen
vállalkozás volt. Mikor odaértünk, már két perce ment a mérkőzés. Amíg egyik ámulatból a másikba estem, felcipeltek kerekes
székestől a lépcsőn, és már gurultunk is befelé az öltöző folyosón át a játékos kijáró felé. A folyosón már hallani lehetett
a tomboló szurkolókat. Olyan hangulat volt a csarnokban, hogy beleborzongtam, miközben potyogtak a könnyeim. Azt hiszem ez volt
életem egyik legtökéletesebb estéje. Oda állhattunk, ahova csak akartunk. A biztonsági emberek segítettek, a barátaim pedig úgy
üdvözöltek, mintha egy rég nem látott családtag tért volna haza egy hosszú útról. Csodálatos játékkal nyert a csapat, és a végén
összeborulva megkoronázták számomra az estét. „CSAK MIATTAD LACI! „-kiáltották. Tudtam készíttetni néhány közös képet is kedvenc
játékosaimmal. 2:2 és ha aznap este meg kellett volna halnom, azt sem bánom.
![](news/images/thumbs/2014-05-19-001-Laci5.jpg)
Négy meccs után egyenlő, és mi győzni megyünk Pécsre. Esős pénteki nap volt, de egy kis eső aznap senkit
nem tarthatott otthon. A Lauber zsúfolásig megtelt. A küzdőtérről felnézve a lelátóra, a régi nagy meccsek hangulatát idézte.
PINKK-be borult a lelátó, és igazán felemelő érzés volt látni, hogy mennyien szeretik ezt a csapatot. A meccs alatt több volt
a küzdelem, és az izgalom, mint a pont. Hol egyik vezetett, hol a másik. Óriási hangzavar, és ismét jó volt szurkolónak lenni
a Lauberben. Teltek a percek, és igazolódni látszott oly sokak álma. Bajnok lehet a 424. Vezetünk és rohamosan közeleg a meccs
vége. Alig várjuk, miközben zokog is a szívünk, mert egy csodálatos játékos pályafutás most ér véget, és kezdődik el egy másik
szálon. Iványi Dalma skandálja a PINKK-es ezerfejű. Virág és csokieső a győző tiszteletére. Levágott háló és pezsgő, arany a
nyakakban, és a szívekben. Ünnepelni kellene, és ünnepel a csarnok, de Ruji és Györgyusz már a reklám paravánt, és az asztalokat
bontja, hogy betoljon a csapathoz a pályára. Boldog vagyok és sosem tudom meghálálni, mert még itt visszhangzik a szívemben BAJNOK
CSAPAT, BAJNOK CSAPAT! ..........és ott voltam!