A szezon indulása után a csapat kialakítása során látszott, hogy nem minden légiós tudott úgy beilleszkedni a csapat életébe, játékrendszerébe, hogy maximálisan kamatoztatni tudja korábbi tudását, ami alapján a szakmai stáb kiválasztotta Őket. Sajnos Aulani Sinclair nem érezte jól magát Nálunk. Nem a közvetlen körülmények, hanem a családjától való nagy távolság és az európai és az amerikai viszonyok különbsége nehézségeket okozott, ezért kérte a szerződése felbontását, úgy tűnik, nem is kosárlabdázik tovább. Tijana Ajdukovic moszkvai ajánlata, olyan lehetőségeket nyitott ki a csapat előtt, amire nem lehetett nemet mondani, annak ellenére sem, hogy Ő volt az a légiós, akinek a teljesítménye az előzetes elvárásokhoz közeli volt. Janka Mincikovában egy roppant tehetséges játékost sikerült igazolnunk, azonban kiderült, hogy Nálunk nem tudja tudását megfelelően a csapat javára felhasználni. Sajnos e légiós problémák meglátszottak a szezon eleji teljesítményünkön is. Amellett, hogy szép győztes meccseink is voltak, mind a Közép-európai Liga, mind az EK szereplés ennek esett áldozatul.

A légiósok távozásával teljesen új lehetőség nyílt a csapat előtt. A szezon hátralévő részére sikerült több rutinos játékost igazolnunk, akiknél a korábbi problémák nem jelentkeztek. Lucila Pascua, Daph Kennedy, Amber Holt és Szentendrei Áron érkezése olyan minőségi váltást eredményezett a csapat szakmai lehetőségeiben, ami a szezon végét illetően szép reményekre adott okot. Ezért volt rendkívüli fájó pont a fehérvári kupadöntő. A csapat az utolsó percekig kézben tartotta a Peac elleni meccset, de aztán magunkat verettük meg. Ezzel a meccsel együtt elvesztettünk egy nagyszerű kosárlabda hétvégét is, amit mindenképpen sikerként élhettünk volna át. Azonban ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szezon végére még egységesebb és harcosabb alakulattal küzdjünk meg a bajnoki play off győzelmekért és álomszerű bajnoki címmel ünnepelhessünk. Roberto Hernández jól mondta a rájátszás során, hogy a csapatunk a kupadöntő után végig felfelé ívelő pályán volt. A 424 megállíthatatlanul ment végig a kijelölt pálya végállomásáig. A szezon során minden hazai nagy riválisunktól kikaptunk, volt, akitől nem is egyszer, de a döntő pillanatokban sikerült magunk felé fordítani a mérleg nyelvét. Nagyon nehéz ágon kellett végig mennünk a végső siker felé. A Győr, a listavezető DVTK, és a pécsi rivális Peac elleni meccsek mindegyike teljes erőfeszítést és koncentrációt igényelt.

A bajnoki döntőbe jutás sikeres szezont jelentett csapatunknak, de a Peac elleni döntő és a győztesnek járó bajnoki cím nem szólhatott csak a szűken vett kosárlabdáról. Sajnos. Pedig elmondhatjuk, hogy ilyen sikeres hazai szezon a kiemelkedően magas eredményekkel rendelkező pécsi női kosárlabdázás történetében sem volt eddig, hiszen bajnoki és kupa győzelem mellett az ezüstérem is Pécsre került.

Ennek a siker történetnek egyik átfogó alakja Iványi Dalma volt. Neki kell először megköszönnünk, amit a csapatunkért, a pécsi női kosárlabdáért tett. Az, hogy a két évtizede hűségesen pécsi csapatokban játszó legendás irányítónk 10. (hazai női kosárbajnokságban csúcsot jelentő) bajnoki címmel ünnepelhette pályafutásának befejezését, sok mindenben kárpótolta azokat a viszontagságokat, amiket el kellett viselnie egy sportolónak, még ha azok az Ő esetében a sportpályán kívülről is érkeztek.

Szerencsére nagyon sok ember támogatását éreztük a csapat mögött. Természetesen Dalmán kívül köszönjük a CSAPATnak, a csapat játékosainak, edzőknek, stábtagoknak, szurkolóknak, a komlói polgármesternek, támogatóknak, pécsi komlói sportbarátoknak, a kosárlabda szövetségnek, mindenkinek, aki a végsőkig kiállt a csapatunk mellett.

Az egyik legfontosabb kérdés, Iványi Dalma szerepe, pótlása. Mindenki tudja, hogy Iványi Dalmát nem lehet pótolni. Iványi Dalma klasszisa utolérhetetlen, nagy öröm számunkra, hogy továbbra is a csapatunkat fogja edzőként, sportvezetőként segíteni. A posztjára igazolunk majd játékost természetesen, a következő szezon egyik nagy kihívása lesz ezt a feladatot megoldani.

A bajnoki cím a csapatnál folyó szakmai munka évről évre vonzóbbá teszi a PINKK-et, Dalma, mint játékos és Erős Fruzsi kivételével mindenki nyitott a maradásra. Szóban elkötelezte magát csapatunknál következő szezonra Sarok Nikolett, Ruják Nóra és Katona Szidónia hármas, de a többiekkel (Őri Györgyi, Kováts Nóra, Adamecz Lilla és Győri Dóri) valamint több tehetséges magyar fiatal játékossal is tárgyalásban állunk. Ez utóbbi azért fontos, mert a magyar bajnokságban megmarad az egy fiatal játékossal kezdés szabálya. Azt is biztosan kijelenthetjük, hogy korábbi légiósunk is fogja a csapatunkat tovább erősíteni.

Az edzőkkel a tárgyalások folynak, egyikük sem zárkózik el a folytatástól. Roberto Hernández, Szentendrei Áron, Iványi Dalma hármas munkájában gondolkodunk.

Nagyon nehéz új forrásokat bevonni hiába lett bajnok a csapatunk. A szezon gazdasági értelemben június 30-al zárul. A következő szezon kilátásait tekintve kijelenthető, hogy ismét érmekért harcolunk majd és nemzetközi porondon is vállaljuk a szereplést.

Az Euroliga egy nagyon vonzó lehetőség Nekünk, de tudomásul kell vennünk, hogy nincs realitása még. Az EL költségigénye a csoportsorsolásoktól nagyban függ, ez előre kiszámíthatatlan. Ráadásul a fonáksága ennek a számításnak, hogy így gondolkodva még mindig csak a költségekre koncentrálunk és nem az eredményekre. A nagy csapatok költségvetésében a sorsolás szeszélye nem okoz olyan nagy problémát. A mi támogatóinktól érkező biztos forrást nem látunk ezekre a többletköltségekre. A felértékelődő Európa Kupa szereplést mindenképpen vállaljuk és reméljük, hogy az előző évben elért eredményeinket jóval túlszárnyaljuk és a közönségünk is ráérez ennek a sorozatnak a sportértékére.

Itt azt azért elmondhatjuk, hogy a csapatunk ki tudott törni az előző szezon előtt érzékelhető pécsi gazdasági blokádból, amit a városi politika által támogatott közeg eredményezett. A honlapunkon látható, hogy egyre több olyan támogatónk lett, akik bíznak abban, hogy a csapatnál olyan munka folyik, ami biztos szakmai jövőt jelent. Ennek eredményeként sikerült idén a magyar bajnokság legjobb csapatává lennünk. Meg kell említenünk, hogy a csapat körül dolgozó menedzserek és az Őket segítő szurkolók mind önkéntes munkában térítés nélkül végzik el azokat a dolgokat, amelyek feltétlenül szükségesek. Ez jelentős segítség!

Ezen kívül még meg kell említenünk, hogy a meccseinken fizető nézők jelentősen hozzájárultak a költségeinkhez. Komlóra sokkal nagyobb kihívás a szurkolóinkat elcsábítani és a szurkolóknak is nagyobb teher a hetenkénti autós kirándulás. A szezon vége felé érzékelhető volt, hogy egyre több néző látogatott ki, valamint kijelenthető, hogy a meccseken folyamatosan kellő támogatás érkezett a nézőtérről is, és itt nemcsak a buzdításra gondolok. A komlói szurkolóink száma is egyre növekedett és például a fiatal sportolók közt a meccs végi fotózásokon is mérhető volt a csapat népszerűségének növekedése. Külön öröm, hogy a komlói polgármester is rendszeresen végigszurkolta meccseinket, ezzel is támogatta csapatunkat.

Végül beszélnünk kell olyan dolgokról is, ami időnként heves vitát gerjeszt a pécsi kosárszeretők körében. Az egyik kérdés, hogy van-e realitása sajtóban boncolgatott egyesülés kérdésének. Szerintem egyelőre nincs reális alapja ennek, mivel mindkét csapatnak elköteleződései vannak az edzőkkel, játékosokkal és támogatókkal. Ha egyáltalán az egyesülés kérdése komolyan felmerül, attól az időtől számítva egy vagy két évnek el kell telnie, hogy közös csapat épülhessen. Talán lehetne más út is, mert Pécsett olyan kiváló utánpótlásképzés van a PVSK és az Akadémai keretei közt, hogy a játékos tömeg nem teszi lehetetlenné azt, hogy két első osztályú csapata legyen a városnak. A tehetségek fejlődése szempontjából szakmailag megkérdőjelezhetetlen, hogy Vasas mintájára, utánpótlásra épülő, légiósok nélkül szereplő csapat a legoptimálisabb. Erre a szerepre a Peac-Pécs induláskor kinyilatkozott céljai teljesen megfelelőek, főleg az Akadémiával és az Egyetemmel való szoros kapcsolata miatt is. A Baranya megyei kosárélet alapján komlói létjogosultsága is erősödött egy ottani NB1 B-s csapat szereplésének. A PINKK Pécsi 424 pedig lehetne a régió élcsapata.

A meccs helyszínt tekintve a következő szezonunkat is Komlóra tervezzük. Jobban szeretnénk Pécsett játszani és a szurkolóinkat is könnyebben tudnánk kiszolgálni, de figyelembe kell venni a realitásokat, hogy a pécsi városvezetés kirekesztő politikája miatt, ez nem lehetséges. Miért kopogtassunk ott, ahol durván elutasítanak minket? Itt jegyezném meg, hogy a bajnoki ünneplés során is feltűnő volt, hogy a pécsi városvezetés és a régi csapat korábbi edzője nem emelkedett felül a fennálló helyzeten és nem tudott egyetlen kis gesztussal sem elköszönni a döntő ötödik meccsén a játéktól elbúcsúzó, a magyar női kosárlabdázás kiemelkedő alakjától, a 10. bajnoki címét ünneplő Iványi Dalmától. Különösen érdekes ez akkor, ha figyelembe vesszük a folyamatosan fenntartott komlói-bajai-ki pécsi ki nem pécsi kérdéskört. Ugyanis azok, akik a csapatunkat kirekesztésre ítélték, a korábbi csapat minden problémáját igyekeztek ránk hárítani. Pedig csak minimális átfedés van a csapatunk és Pécs 2010 között a tulajdonosi kör és a menedzsment tekintetében. Ezzel szemben a másik oldalon, mind a tulajdonosként, elnökként szinte 100 százalékban összeállt az a kör, aki a messinai Final Four után gazdasági lejtmenetbe kapcsolta a Mizo PVSK csapatát. Ugyanez a kör nem számolt el a felhalmozott adóssággal, amikor a magánbefektetők segítségével a Mizo PVSK életében még további sikeres szezonok következtek. A PINKK-nél a menedzsmentben és a szakmai stábban Roberto Hernández kivételével mindenki pécsi. Furcsa, hogy mások ezt, az épp aktuális anyagi érdekeik szerint szeretnék megkérdőjelezni.